Nah, azért ide mentem, és mondjuk nem az ortopédiára, mert vidéken vagyunk, szülőknél.

Pesti a lakcímkártya..

Ma reggel nem bírtam ránehezedni a bal lábamra! -be is paráztam, h mi lesz ebből...

Kocsiba le, kórházba be.

Nem akartak megnézni, mivel nem ért baleset.

Hülyén éreztem volna én is magam, HA 6 vérző, súlyos sérülttel pislogtunk volna a váróban, de csak én voltam...

1 órát vártam, majd megvizsált egy doki, aki kedves volt.

(nem akadok ki az egy órán, szerencsére ráértem, nem babával kellett ott várakoznom. Mondjuk, ha A.-t nincs kire hagyni tuti nem megyek el dokihoz.

Egyébként pedig eü-s vagyok, tök jól tudom, h mi miért történik..Sajnos.)

A lényeg, h az eröltetéstől van. Myalgia.

Száraz jég, fásli, pihentetés, izomlazító.

Bazira nem csökken a súlyom, mióta Anyósoméknál vagyunk.

Illetve 1 kilót fogyhattam..

Norbi viszont csodálatosan dobálja le magáról a felesleget!

Nagyon büszke vagyok rá!

Én tudom igazán, h mennyit jelent neki az édesség! És lassan két hete nem evett egy falat édessséget sem.

Hamarosan méricskélés, fényképezkedés!