"Posztolnád ezt a blogon, légy szíves:
Teljesen jól kezdődik a hónap. Le kellett mennem vidékre, ráadásul éjszakás műszakban dolgozom. De nem ezért jó a május, hanem azért, mert nagyon sokat futottam az első három napon. Eddig összesen 33,6 km-t futottam.
Az elsejei futásom nagyon jól esett. Kifutottam a főútra, először elkanyarodtam balra, elfutottam az első faluig, majd vissza az úton egészen a másik irányba lévő faluig. És vissza a melóhelyre. Az átlagos km: 7:46. A táv: 12km.
Ez után következett a harmadikai tortúra. Itt nagyon elszámoltam magam. A tervem az volt, hogy futok egy félmaratont. 22 km-et akartam futni, csak hogy biztos meglegyen a táv. Visszagondolva nem is értem, hogy gondolhattam, hogy végig bírom futni ezt a távot. Az első két km jól ment. Addig murvás úton, majd betonon futottam. Utána kanyarodtam rá egy erdei útra, ami még járható is volt pár száz méteren keresztül, de utána már mindenhol pocsolyák, tócsák voltak az előző éjszakai viharos esőnek köszönhetően. Persze erre számítanom kellett volna. Hosszú 3 km volt az erőben. Már azt hittem sokszor, hogy eltévedtem, nem volt sokáig semmi épület, csak a gyönyörű erdő. Ami egy ideig tetszett, utáne persze már paráztam rendesen. Az erdei rész után megint szuper kis beton következett. És házak. Na ennek megörültem nagyon. És ekkor kezdtem már nagyon szomjas lenni. A szervezetemnek szüksége lett volna utánpótlásra. Futás előtt csak pár kivit ettem, ami nem elég. Éhesen-szomjasan nem bírtam futni. Mentem-mentem, de egyre rosszab kilóméterek jöttek. Mindig kerestem valamit, egy fát az út mentén, vagy egy közlekedési táblát, hogy addig futok, utána kicsit belesétálok. A 15-dik kilóméteren már sírni tudtam volna, nemcsak hogy a futás nem ment, de sétálni is alig bírtam. Éreztem, hogy nem fog menni a 22 km. Be akartam gyalogolni, de akkor meg a rossz átlagidőre gondoltam: nem ronthatom le az eredményt! Ezért 16,6 km után leállítottam a mérést.Átlagos km: 7:51. Táv: 16,6 km.
Ahogy gyalogoltam vissza, megállt mellettem egy VW Passat. A sofőr megkérdezte, hogy elvigyen-e? Minden büszkeségemet félretéve, mondtam, hogy persze. Elvitt a bekötőútig. Iszonyatosan fájtak a térdeim és be is dagadtak. Este amikor munkába álltam, alig tudtam lépcsőzni. Azt hittem, hogy itt 1-2 hétre vége a futásoknak. De szerencsére hamar lelohadt a térdemen a dagadtság.
Ma reggel futottam egy sima 5 km-et. Nem gondoltam, hogy jól fog menni, csak lazán akartam letolni a távot. De beállítottam az egyéni legjobbamat. Átlagos km: 6:23/km. Táv: 5,01 km.
Tehát összesen: 33,6 km májusban. 2012-ben pedig: 154,6 km.
Eddig bejött ez az "egy napot futok, egy napot pihenek" szisztéma.
A súlyomat nem tudom mérni, de attól tartok, hogy nem fogytam semmit a futások ellenére. Túl sokat kájálok, még ha egészséges is, akkor se lehetne müzlit enni, utána gyümölcsöt, utána abonettet hallal, vagy sonkával, vagy sajttal. Kár, hogy saját magamat baszom át."Én erre az egészre csak annyit tudok reagálni:
NOOORMMMÁLISSS???!!!
Még én voltam a lúzer, amikor bedurrant a térdem...
Tiszta bolond!
"Éjszakás után lefutok egy félmaratont..Cö-cö-cö!"
Dili!
Mondjuk éjszakás műszak után születhetnek az embernek világmegváltó gondolatai.
Én is dolgoztam éjszakásban. Reggel, főleg, ha egy picit sem sikerül pihenni éjjel, olyan, mintha félrészeg lenne az ember. Amikor túl vagy a holtponton, akkor nem bazi álmosságot érzel, hanem olyan "buborékban vagyok" érzés..
Várom már nagyon haza a Szerelmemet!
Hiányzol Hörr!!!
Az utolsó bekezdésed pedig megrémített egy kicsit. Túl sokat eszel?! Kiviból, halból, müzliből???
Meg fogsz kattani? :)
A baj kizárólag annyi, h nem tudod mérni magad naponta. Nincs visszajelzés arról, h jól csinálod e a dolgaidat.
De én biztos vagyok benne, h csodálatosan fogysz!
Szerintem 126-ot fog mutatni a mérleg!
Fogadjunk?
