..mérlegelnem naponta.
Ma 0,5kg plussz volt rajtam, tegnapi súlyomhoz képest.
Egyébként is rossz passzban voltam, ez rátett egy lapáttal.
Vettem 70%-os csokeszt és megettem 3 kockát.
Ezt 2 hetente 1x belefér. Ez és ennyi.
Ment a nap, rátaláltam a csokira.
Mit gondoltam?
"Egy kocka még, és kész!"
Beteszem a számba, mennék tovább a dolgomra.
Mi történik?
Telitalppal ráléptem egy háromszög alakú játékkockára!
Égi jel, basszus!
Ki is köptem a csokeszt! :)
Falhatnékom volt egész álló nap!
Szörnyű!
Ez volt az első nehéz nap...
Elkeserített a mérleg, esett az eső, fáj a térdem, még mindíg Anyóséknál vagyunk...
Tömören ezért voltam szar passzban.
Mennék már haza!
De holnap végre útra kelünk!
Otthon beindul majd a mérleg is, biztos vagyok benne.
Tipikus érzelmi evő vagyok!
Mondjuk egyetlen érzelem miatt voltam képes kienni a hűtőt: unalom.
Nos, mióta Anya vagyok, szerencsére az unalom messzire elkerül! Nincs már céltalan tv kapcsolgatás, fekükélés a nappaliban egy doboz jégkrémmel, könyvekkel, újságokkal.
Utólag látom, h mennyire felesleges, semmilyen dolgokra használtam fel sokszor a szabadidőm.
Anyaként szoktam rá arra, h kajával jutalmaztam magam a nap végén.
Volt, h egész nap 1-2 falatot ettem, este pedig jól belaktam.
Lefektettem A.-t és irány a konyha. Kajákat a tálcára, majd be a nappaliba, távirányító kézbe és kezdődhet a lakótelepi Anya wellness!
Egyébként ebben az is közrejátszik, h imádok nyugodtan enni. Ha tudom, h nincs 20-30 percem a kajálásra, akkor inkább nem eszem.
Ezeket már 2 hete nem művelem.
Nagy idő..! Cö-cö-cö! :)
